Szeretem a könyveket. Általában is, konkrétan is. Még ilyen könyveket is képes vagyok lapozgatni és megőrizni, mint pl. "A vízkárelhárító szakmunkás nyúlgátépítési kézikönyve", és sorolhatnám. Az extrém  mértékű leárazások mellett pedig egyszerűen nem tudok elmenni. Ó, azok a Moszkva téren álló kisteherautó platójáról árult 100-200 Ft-os, koszos, kopott könyvek! Ha kitartóan turkálsz, és mélyre ásol, kincset találsz. Ez már a kultúr- biznisz legalja, de a tucatnyi értékesítési láncon keresztül leszivárgott " iszapban" mindig akad néhány aranyszemcse, talán még aranyrög is. ( Hallottam már ilyenről, de nekem még csak szemcsék jutottak  eddig. )                                              A Nyugati téri  alujáró dzsungelében is van egy üzlet, vevőcsalogatónak pedig " minden könyv 100 Ft"-os polc, ami mellett nem tudtam megállás nélkül elmenni. Már az is tiszteletreméltó erőfeszítés, hogy ebben a környezetben valaki antikvár jellegű üzletet nyit, legyünk hálásak a vállalkozónak. Turkálva ( szó szerint) a kínálatban fiatal, megnyerő és csinos hölgy csatlakozott , hozzáértően  válogatva a könyvek, folyóiratok között. Szép is , okos is, milyen szerencsés párosítás, gondoltam. Félre minden előítélettel , miszerint ez a két tulajdonság ritkán jár együtt! Gyorsan meg is győztem magam erről, aztán jött a csalódás. Végre megtalálta a 3 Tiffany romantikus regényfüzetet, ami még valószínűleg hiányzott a sorozatból és a könnytárából, és sugárzó arccal sietett a pénztárhoz.                                                                                                                             De nem adtam fel az előítéletekkel   vívott harcot, és hamarosan bizonyíthattam is nyitottságomat. Egy tőrőlmetszett újnyilas  lépett az üzletbe,  fekete izomtrikó, hogy a friss tetkók jól mutassanak, az obligát bakancs,( hogy nem rohad le a lába ebben a hőségben!) de a fejbőr bezzeg szellőzik rendesen.   Mit keres egy ilyen egy antikváriumban, gondolná az előítéletekkel fertőzött ember?  De nem én! A marcona külső érző szívet takar,  ha van  gyereke, esténként biztosan Lázár Ervin meséket olvas  neki, a barátaival pedig  Radnóti  versek szavalásával  törik meg  a  két jiddis népdal meghallgatása közötti  csöndet. Míg így ábrándoztam , jött a hideg zuhany. Egy kis konspirációs jellegű sustorgás a pénztárossal , aztán a pult alól előkerült egy új, kövér, harsány horogkereszttel „ékesített” Mein Kampf,  azt hóna alá csapva, férfias léptekkel távozott.                                                                                                                                                                              Azért én is találtam egy valaha kávéval leöntött  Jorge Amado  kötetet, megvettem  latin-amerikai irodalom mániás lányomnak. Szép is , okos is, tényleg csúnya   dolog az előítélet.