A Költészet napja ürügyén az SF-rajongók egyig blogján , (sf.blog.hu) mintegy viccből, versíró pályázatot írtak ki a zsáner kedvelőinek. És hogy ne legyen túl egyszerű a dolog, mindjárt sci-fi szonett volt a feladat. A kezdeti bohóckodás és néhány ordenáré bejegyzés után jöttek már értékelhető "költemények" is, sőt néhány mellől a macskaköröm is elhagyható talán. Aztán egyszer csak parázs vita kerekedett arról, milyen is az igazi szonett, szótagszám, sorok, jambikus lüktetés, etc.. Mintha mindenki a Szepes-Szerdahelyi verstanával feküdne-kelne kies hazánkban. Petrarca is csak pislogna, ha volna neki még mivel. És mindez Magyarországon, Alekosz uralkodásának első esztendejében!
Szóval van még remény!
A "szakmai" zsűri vélemény és a közönségszavazatok alapján az alábbi 3 alkotás vitte el a pálmát, és a jutalom könyvet. Nekem legjobban a középső tetszik, csak tudnám, mi az az Enív!
Galaktikus szonett
Nézz fel a lüktető égre,
csillaghalmazok, milliárd.
Ki tette fel és mi végre?
Az elme válaszért kiált.
Meggörbült Tér, sűrű Idő,
ha véget ér a Végtelen,
a Törvényből a Rend kinő,
mögötte ott az Értelem.
Tűz a kezdet, tűz a vége,
pont kerül majd az Igére,
levetkőzik az Ideák
az anyag súlyos leplét,
és újra, mint a lepkék..
és ott lesz majd az Ideát.
Nézz fel a lüktető égre,
csillaghalmazok, milliárd.
Ki tette fel és mi végre?
Az elme válaszért kiált.
Meggörbült Tér, sűrű Idő,
ha véget ér a Végtelen,
a Törvényből a Rend kinő,
mögötte ott az Értelem.
Tűz a kezdet, tűz a vége,
pont kerül majd az Igére,
levetkőzik az Ideák
az anyag súlyos leplét,
és újra, mint a lepkék..
és ott lesz majd az Ideát.
Enív
A napsugárban űri szikra tűnik,
parázs világ emitt a sík homok,
peregnek izzva szőke combú dűnék,
lilás ölükben égi hajnalok.
A kék szigetre néma vágyam űzik
gyerekkorom regéi: út-nyomok.
Csodálva, fájva, míg világa szűnik…
…sziget-delej s ökoplanktonok…
Ha végzet int: előtte térdepelve,
fejed hajolva hallgatag legyél!
Enív üzen meséket énekelve,
szelíd - susogva majd a szél zenél.
…
Csak állok itt a fájdalomtól telve:
…talán a lelkem újra visszatér…
A napsugárban űri szikra tűnik,
parázs világ emitt a sík homok,
peregnek izzva szőke combú dűnék,
lilás ölükben égi hajnalok.
A kék szigetre néma vágyam űzik
gyerekkorom regéi: út-nyomok.
Csodálva, fájva, míg világa szűnik…
…sziget-delej s ökoplanktonok…
Ha végzet int: előtte térdepelve,
fejed hajolva hallgatag legyél!
Enív üzen meséket énekelve,
szelíd - susogva majd a szél zenél.
…
Csak állok itt a fájdalomtól telve:
…talán a lelkem újra visszatér…
Városok
Rád várok kiszáradt tengerfenéken,
Körülöttem végtelen horizont,
Metropolisz egy elhagyott vidéken,
Ragyog és fehérlik, akár a csont.
Univerzum mélyén rejtőző titok,
Jövőt formáló múltbéli zárvány,
Fásult lelkemben égi ajtó nyílik,
Örvénylő galaktikus szivárvány.
Nem félek, mert erősebb a hitem,
Hogy meglesz majd a végső megoldás,
Gigászi lényünk központja agyunk,
Galaxis dallamát zengi szívem,
Nem kell többé fájdalmas lemondás,
Mi mindannyian Városok vagyunk.
Rád várok kiszáradt tengerfenéken,
Körülöttem végtelen horizont,
Metropolisz egy elhagyott vidéken,
Ragyog és fehérlik, akár a csont.
Univerzum mélyén rejtőző titok,
Jövőt formáló múltbéli zárvány,
Fásult lelkemben égi ajtó nyílik,
Örvénylő galaktikus szivárvány.
Nem félek, mert erősebb a hitem,
Hogy meglesz majd a végső megoldás,
Gigászi lényünk központja agyunk,
Galaxis dallamát zengi szívem,
Nem kell többé fájdalmas lemondás,
Mi mindannyian Városok vagyunk.
http://sf.blog.hu/2011/04/11/sci_fi_vers_palyazat_a_kolteszet_napja_alkalmabol
