Szombaton elhatároztam, hogy  megnézem a " Belváros új főutcáját". Régebben laktam is  erre, kíváncsi voltam a változásokra, hogy a mára már kicsit visszavett, de  késő-tinédzser kori és korai fideszes nyomulása idején Arrogán Antalnak hívott polgármester regnálása mi szépet-jót hozott a belvárosiaknak. Azért is igyekeztem, hogy még azelőtt lássam a megújult Egyetem teret és környékét, mielőtt ezek a feketébe öltözött új csizmás kandúrok ( bocs, inkább bakancsosok) szétmenetelik a díszburkolatot, vagy összeforradalmazzák, mint 2006-ban a TV székházat és környékét. Az Irányi és a Váci utca sarkán buzgón fényképezett egy angolgyanús idősebb férfi, és magyarázott közben a feleségének. Lelkesedésük és figyelmük az ott parkoló trabant  limusine gépjárműnek szólt, ámultak-bámultak, soha nem láttak még  ilyent ." A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson."- tudjuk ezt a használati utasításból, az irodalomkedvelők még Esterházy Péter Kis magyar pornográfia című opuszában is olvashatták annak idején. Ott zöldellett a mi Kádár-kori álmunk, vágyaink netovábbja, a legvidámabb barakk pszeudo-szabadságának papírmaséból préselt ikonja, trabant, trabi, trabika, amibe a világ boldogabbik felén nem adatott meg senkinek beleülnie. Ott zöldellett otrombán a mi megaláztatásunk, az "eszed nem eszed nem kapsz mást", az autók karikatúrája, aminek még az ütemből is csak kettő jutott. Viszlát trabant, nem hiányzol. Talán valami  múzeumban szorítanak majd neked egy kis helyet.