Gondoláján a híg Időnek,
az Anyag végül a Térbe jut,
Logoszból a Létezők kinőnek,
az Isten kinyitja a kaput..
---------
Keresve keres az Értelem
társakat galaxisokon át,
-így szűkül össze a Végtelen-
kinyújtva távcsövek sorát.

A válasz sehol, hallgat az űr,
Megnémultak spirálok, ködök,
alszik, mint a téli Côte d'Azur,
gázhóba vastagon öltözött.

A csendre válasz: a képzelet,
zúgó fénykard, csillagháború,
Időhajóra válthatsz jegyet,
nanovilágba, Marsra, de retúr.