ÉlI Könyve
Kezdetben vala az Ige.
A Hughes fivérek mozija a szekularizált Európában csak egy a sok poszt-apokaliptikus sci-fik közül, méghozzá nem is a legjobb. A magyar popcorn csócsálok elég bután bámultak, (mint Jenő a moziban), és a kritikai visszhangokból is az derül ki, hogy nálunk nem igazán tudtak mit kezdeni ezzel a filmmel. A Biblia jelentőségével és erejével tisztában lévő amerikaiaknak persze sokkal többet mond, ők ugyanis felismerik az idézeteket, zsoltárokat, imákat, értik a finomabb utalásokat, ami a materializmussal súlyosabban fertőzött európaiaknak, különösen a posztkommunista közegben élő kelet-európaiaknak komoly kihívás. Már a cím is feladja a leckét az Írásokat nem ismerőknek, de aki már végigizgulta egyszer is az evangéliumokat, emlékszik Jézus utolsó kiáltására: Éli, Éli, lamma sabaktani!
Allen és Albert Hughes új irányt vettek a 2001-es A pokolból című, színes-szagos (egész pontosan büdös), kosztümös Hasfelmetsző történet után a menny felé, de legalábbis a mennyei kinyilatkoztatás felé. Persze hasfelmetszésben ebben a filmben sincs hiány, hősünk spéci bozótvágójával kitűnően operálja nem éppen önkéntes pácienseit, villámgyorsan amputálja a rossz fiúk ráemelt kezeit, egy iszlám sztoriban a tolvajok réme is lehetne, mint sarija-doki. Jól bánik a lőfegyverekkel is, ahogy egy rendes, világmegmentő hollywoodi akcióhőshöz illik. Csakhogy ez nem iszlám sztori, hanem a zsidó-keresztény fundamentum, a Biblia vándorútjának története, és Denzel Washington sem Bruce Willis.
Jó fej leszek, nem mesélem el részletesen a sztorit, nehogy rontsam az élvezeti értékét a mozinak.
A lényeg, hogy hősünk, mintha csak olvasta volna kedvenc Jack London novellámat (Tarts nyugatnak!), évek óta vándorol egy irányba, szütyőjében a „világvége” után megmaradt egyetlen Bibliával, a tohuvabohu-városok romjai között, időnként nyárson sült macskát (vagy valami mutációját) csemegézve. A rendező-ikrek szépen berendezték a színpadot a szokásos, atomháború után panelekkel, és nem fukarkodtak az amerikai akciófilmek kliséivel sem. Van persze főgonosz, (Gary Oldman nagyon odatette a figurát) aki számomra kissé rejtélyes indítékból meg akarja kaparintani a könyvet, hogy totális diktatúráját segítségével építse-szilárdítsa.Hajaz egy kicsit valami Pusztulás utáni Nimródra: ő is új városokat akar alapítani, terrorral rendet vágva a káoszban. Végül sok áldozat árán megszerzi a könyvet, csakhogy nem megy vele semmire, sőt, inkább az összeomlását okozza.
Kedvenc jelenetem az idős, még az antivilágból itt maradt házaspárhoz kötődik. A nagy semmi közepén álló, erődítménnyé átépített házukban szállnak szembe a rosszfiúkkal, ahol még van kandalló és porcelán teáskészlet - a rég letűnt polgári világ rekvizitumai, és időnként feltesznek egy kopott lemezt. Győz a túlerő, de a két öreg nem adja olcsón a bőrét, harcolnak az utolsó leheletükig.
Nem marad el a szerelmi szál sem, persze szigorúan plátói alapon, hiszen a küldetés az küldetés.
Hőseink (mert időközben ketten lettek) végül célba érnek, elérik a szabadság és rend kicsiny megmaradt zárványát. Finom paradoxon, hogy ez éppen Alcatraz, az egykori börtönsziget területén van. A film vége erős Ray Bradbury utánérzés, de plágium helyett mondjuk inkább az íróóriás előtti tisztelgésnek.
Kedves olvasó, ha a ruhatárban hagyod ”felvilágosult”, cinikus-européer felöltődet, élvezni fogod az Éli könyvét. Otthon pedig leporolhatod a Bibliádat, ha Éli könyve után az élet könyvével is megismerkednél.
színes, feliratos, amerikai akciófilm, 118 perc, 2010
rendező: Allen Hughes, Albert Hughes
forgatókönyvíró: Gary Whitta
operatőr: Don Burgess
zene: Atticus Ross
producer: Broderick Johnson,
Andrew A. Kosove, Joel Silver
vágó: Cindy Mollo
Éli: Denzel Washington
Carnegie: Gary Oldman
Solara: Mila Kunis
George: Michael Gambon
Lombardi: Malcolm McDowell
Claudia: Jennifer Beals
mérnök: Tom Waits
Redridge: Ray Stevenson