http://sf.blog.hu/2012/04/11/akrostichon_verspalyazat#comments

F.Tóth Benedek  Éjnek hajnala                                                                                   Galaktika magazin 2012. január

Ebben a szekularizált, posztkommunista/pszeudokapitalista  társadalmi közegben , az "ezer éves  keresztény Magyarország" fajtájú lózungokkal nyakon öntött , valóvilágdzsánkis kukkoldában van még szerző , aki veszi a bátorságot, ráadásul a sci-fi zsánerben, hogy bibliai alapokon nyugvó történettel rukkoljon elő. Riszpekt! A figyelmes olvasó több párhuzamot is felfedezhet a Szentírás történeteivel. A főhős, Adam Verde  ezredes feleségét talán nem véletlenül hívják Evának. Elsőszülött gyermekük sem csak úgy  kapta a szerzőtől az  Abel nevet , a "pentadráma" további szereplőit pedig Luciusnak és Cainak hívják. A Földre visszatérő űrhajóban játszódó parabolában  Adam azt a parancsot kapja, hogy pusztítsa el 2 hónapos fiát, Abelt. Itt a történet szimbolikája  összecsúszik a Ábrahám és Izsák (hi)sztorijával, de míg Ábrahámnál ez a hit próbája volt, a novellában Lucius/Lucifer parancsnok komolyan gondolja a csecsemőgyilkosságot. Itt Heródes király újszövetségi gyermekmészárlása óhatatlanul eszünkbe jut. F.Tóth nyitva hagyja a történetet, nem tudjuk meg, hogy az apa végrehajtja-e  a parancsot, vagy a piszkos munkát a Cain nevezetű tisztiszolga végzi majd el. A  novella számomra legfontosabb mondata  Lucius  parancsnok szájából jön ki. " A fiú nem juthat el a Földre," Egy pillanatra megnyílni látszik a láthatatlan szellemvilág, mintha a Sátán és a gonosz angyalok jó 2000 évvel ezelőtti tanácskozásáról hallatszana ki: A Fiú nem juthat el a Földre!                 De a Fiú mégiscsak ideért, senki sem akadályozhatta meg , hogy Betlehemben  emberként is megszülessen. És elkezdődött az emberiségnek  az éjnek hajnala.

http://sf.blog.hu/2011/04/11/sci_fi_vers_palyazat_a_kolteszet_napja_alkalmabol

Kezdetben vala a film. Mármint nálam. Ja, Truffaut-t nézni kell a kultúrembereknek és sznoboknak, (nem kell most eldöntened, melyik csoportba tartozom!), de hátast nem dobtam tőle annak idején, arra biztosan emlékszem. Mondják kultuszfilmnek, de FT nem a sci-fi Mozartja, az biztos. Ha könyv és a film között zongorázni lehetne a különbséget...ha már Mozart szóba került. És most a színház! Ha a jó sors tiszteletjegyhez juttat, hogy a Bárkában megnézz egy friss darabot, te sem haboznál, és én is hasonlóképpen  cselekedtem. Anger Zsolt bátor ember. Lars von Trier után Dogville-t rendezni , ez még próbálkozásnak is tiszteletre méltó! Nem sokkal kisebb feladat a Bradbury-klasszikus  színrevitele sem. Ha nem voltál még a Bárkában, akkor mondom, nem az klasszikus elrendezés; színpad, szemben a nézőtér, hanem inkább hasonlít arénára, ahol nézőktől karnyújtásnyira küzdenek a színészek, no nem egymással, hanem a szerepükkel.     Furcsán kezdődött. Ha a Marilyn Monroe szoknyafelfújós "klasszikus" képsorának  utánzása egy nagy teljesítményű porszívó és az MM-nek maszkírozott -öltöztetett  Szorcsik Kriszta segítségével  egy szimbólum, én bevallom nem értettem, ha a meghökkentés volt a jelenet célja, hát akkor                                                        tessék,hökk.                                                                          

 A történet vezetése  a kisregény sztoriját követi, (oké, tudom hogy nem kell elmesélnem) amennyire ezt a színházi keretek engedik. A fő kérdés, hogy                                 
"De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb? "  A tűzőrök válasza határozott nem ,sőt, ezért Montag (Kardos Róbert) tűzőrrel együtt buzgón teljesítik könyvégetői feladatukat, olykor a tulajdonossal együtt, álá inkvizíció. Bár József Attila javasolta annak idején, hogy valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, mivel a 2. sorban ültem, támogattam azt a rendezői ideát, hogy a tüzek inkább szimbolikusak, mint valóságosak legyenek. Nagy szerencse, hogy a dohányzást szigorító törvény még nem lépett életbe, mert akkor már az első 5 percben félbe kellett volna szakítani az előadást, annyit füstöltek a szereplők. Anger beépítette a darabba a jelen aktualitásait, a TV-métely pusztítását az emberi kapcsolatokban, blablabla, ezeket olvasd el majd máshol. Kedvenc jelenetem Mildred partija, ahol a háziasszony vendégei annyira jól nyomták az elviselhetetlenségüket, hogy egy ziláltabb lelkületű biztonsági őr a nézőtérről valószínű közéjük lőtt volna. Hogy egy percre se feledjük, magyar a színház, magyar a rendező, erről  gondoskodott a csúcspontnak szánt ordenáré káromkodós jelenet,csúcspont helyett inkább volt ez mélypont.                         BLASKÓ PÉTER, így csupa nagybetűvel! A friss Kossuth-díjas színész, (innen is gratulálunk!) a darabban a Beatty tűzőrparancsnok, aki gyökér módon tavaly visszautasította az elismerést, vitte a hátán az előadást. Nagyon látszott , hogy a többi aktorral nem ugyanabban a ligában fociznak. Ezzel a tehetséggel semmi szüksége arra, hogy politikai kurzusszínésszé silányítsa magát! A darab végét nem értettem. A regényben a két lábon járó könyvek elindulnak , hogy a háború után új élettel oltsák be az emberiség maradékát. Montag, a sétáló Biblia a Jelenések könyve legszebb részével köszön el tőlünk. "És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók."                                                                                                                Igen, amilyen tempóval rohanunk a pusztulásba ma is, félő, hogy a megmenekülésre a könyvekben felhalmozott emberi bölcsesség kevés lesz. Több kell majd.

Szereplők:
MONTAG – Kardos Róbert
BEATTY – Blaskó Péter m.v.
MILDRED – Szorcsik Kriszta
CLARISSE – Réti Adrienn TEVA Ösztöndíjas
FABER – Kálid Artúr
HEART – Dévai Balázs
HAND – Pásztor Tibor
BLACK – Telekes Péter
HOLDEN-Vitányi-JuhászIstváne.h.,m.v.

Továbbá:
Árvai Péter, Csonga Kata, Dobos Kata, Erdős Lili, Farsang Emese, Gavaldi Vivien,
Kovács Zsuzsi, Márton Kristóf, Szilasi Eszter, Tóth Zsófia

Díszlet: Sebő Rózsa
Jelmez: Fekete Kata
Rendezőasszisztens: Gábos Katalin
A rendezőasszisztens munkatársa: Mészáros Zsuzsanna
Rendező: Anger Zsolt

Polimetastazis

Krisztus előtt 400 körül Arisztophanész által papíruszra vetett  Madarak című darabban szerepel egy ősi történet az emlékezet kialakulásáról. Az amerikai performer-művész-zenész Laurie Anderson új lemezén feldolgozza és elkántálja a saját értelmezését. https://www.youtube.com/watch?v=VGYDnY8U-q0&feature=player_embedded             Egy Anderson rajongó irodalmi szerkesztő a blogjában méltatja a múvet és közéteszi a szövegről a maga verzióját.

Egy ősi színdarabban, aminek a címe Madarak, elhangzik egy történet,
Egy mese az idők kezdetéről,
Abból az időből, amikor még nem létezett föld.
Csak levegő és madarak mindenütt.

A gond az volt, hogy nem tudtak hol leszállni,
Mivel még nem létezett föld.
Tehát csak köröztek körbe-körbe,
Mert ez még a világ kezdete előtt történt.

És a zaj fülsiketítő volt. Énekes madarak mindenütt.
Milliárdnyi, milliárdnyi és milliárdnyi madár.

Az egyik madár, egy pacsirta, elvesztette az apját.
Ez még nagyobb gondot okozott, hiszen mit kezdhettek a testtel?
Nem temethették el, mert még nem létezett föld.

Végül a pacsirta megtalálta a megoldást.
Úgy döntött, a saját fejébe temeti el az apját.
Így született meg az emlékezet,
Mert addig senki nem emlékezett semmire.
Mind csak körbe-körbe röpködtek,
Folytonos, hatalmas körökben.

A kommentelő meg jól megkommentelte. Na, így született ez a vers.                        Közben eltelt  cirka 2400 év.

A madarak emlékezete

Egy régi darabból a sztori
Még semmi nincs, csak a madarak,
Éppen csak kezdődik a History ,
Nem Van a föld se az ég alatt.

Ha nincsen Föld, nincs hol leszállni,
Repül körbe-körbe sok madár,
Formálódik már a Valami,
Az éhes űr az Időre vár.

Fütyül, károg, kurrog, csivitel,
Ha lenne már fül, hát széthasad ,
Mind a maga módján énekel,
Milliárd állat az ég alatt.
--- -
Elhullott egy pacsirta apja,
Temetni kéne, de nincs mibe,
Ha volt már, kihúnyt fényes Napja ,
Búsult a pacsirta-csibe.

Vinné az öreget a Nemlét,
De nem engedte el a fia,
Így ő lett a legelső Emlék,
És véget ért az Amnézia.

Ha akarod, kezdd el visszagombolyítani. Ki tudja, hová és meddig jutsz el?      

Kulturális kukabúvár esete a múlttal

Ha egy üzlet beindul!  A szelektív papírgyűjtőben  talált  Galaktika  antológiák  feletti  öröm még ki sem  fakult, ismét  a nyomomba szegődött a szerencse. Ugyanazon a helyen,  csak a dolgomat megkönnyítendő, most  egy nájlontáskában , diszkréten a  tároló mellé helyezve  voltak a könyvek. A  nyitott szatyor tetején egy arany borítójú  (sorozat!) kötet villant. Az utcán mások is  jöttek, így  mintegy „menetből”, megállás nélkül  kaptam ki a könyvet  a zacskóból, és sétáltam tovább hazafelé. Reméltem, hogy nem vette  észre senki.                                                                                                             Egy Kassák  Válogatott versek volt a zsákmány, az 1945-1967 közötti termésből összecsipegetve.    Nem az életmű csúcsa, de talált könyvnek ne nézd a.. ,szóval  ne kritizáld.  Belelapozva  megismerkedhettem  a  könyv első tulajdonosával is , aki jutalomként kapta annak idején.                                                                   „Neumann  Mártának  (nem olvasható rész) –i  kulturális versenyen elért  eredményéért. Vp. 1977. nov.30.                                                                                                                                                                                                                     Pálmay Csabáné  csapatvezető                                                                                               Sziklányi (?) Rudolf”

Este , a sötétség leple alatt  visszamentem a maradékért, szerencsére nem vitte el senki. Otthon megnéztem, minek-kinek tellett még ki a becsülete Kassákon kívül. Egy szakkönyv  zöldségkülönlegességek termesztéséről,  úgy látszik, hiányzott hozzá a birtok, hogy ki lehessen próbálni, amerikai  városmarketinggel foglakozó  munka, (mi a túrót kezdjek vele?), D.H. Lawrence önéletrajzi ihletésű regénye,  56-ról szóló magánkiadású füzet,  egy  RARE könyv, ( aki tudja mi ez, neki adom  ). Egy Egészen  nagy üzletek című okosítóval  is gazdagabb lettem,  élek a gyanúperrel, ha  működött volna , nem a szemétben végzi.  Úgy látszik, Márta nem akart járni A tökéletesség útján sem, pedig  őistenikegyelmeA.C.Bahaktivedantaswamiprrabhupáda  ellátta volna tanácsokkal.          Az egyik könyvben találtam egy  posztitot beragasztva a következő szöveggel:                                               Mártikám !

kívánok szerencsés uta   jó szórakozást    vigyáz magadra  szia

Én is hasonló jókat kívánok, ismeretlenül is , Kedves Márta!                

Kulturális kukabúvár esete a jövővel

A Rózsadombon lakom. Nem dicsekvésből mondom,  egyébként  is  csak bérlem a lakást, és véletlenül  kerültem ide, de a Rózsadomb akkor is "mint ruhánkon a gomb".  A  csendes  utcában , ahol a 9 lakásos régi, lelakott társasház áll, van szelektív papírgyűjtési lehetőség. Nem az a nagy műanyag konténer, amibe szűk nyíláson keresztül bedobod, aztán többet nem látod a cuccodat. Ezek a hulladékgyűjtők bokorban tenyésznek; petpalack, fehér és színes üveg, papír. De van  egy  magányos   változat  is, csak papír  elhelyezésére alkalmas, jellemzően reklámújságokkal , egyéb lapokkal  megtömött fémből készült téglatest alakú doboz, oldalán végig egy 10 centis hasadékkal,  és ami a lényeg, ennél  a megoldásnál a folyamat reverzibilis, azaz amit bedobtál, ha megbántad, még visszaveheted. Sőt, ha nem te dobtad bele, akkor is kibányászhatod, ami tetszik, ha nem szégyelled.  De egy ilyen kulturált környéken ne számítson az ember semmi jóra.  Könyvet , folyóiratot kidobni ebben a környezetben, gondoltam, elképzelhetetlen.                                                                                                                                                Azért a szemem sarkából mindig rápillantottam, ha elmentem a papírgyűjtő doboz mellett.  A múlt héten  is hasonlóan jártam el: megközelít-rápillant-továbbmegy, ahogy már annyiszor az eltelt öt év alatt. De mintha a híres Bosh kép, A gyönyörök kertje egy részletét láttam volna megvillanni a kultúrkukában. Ezt  meg kell nézni!  Szerencsére az utca üres, gyorsan benyúlok a résen, és tényleg, a   Galaktika  1972-ben  megjelent első száma , a legendás Kuczka Péter  féle sci-fi  antológia. Még egy kis szégyenlős matatás,  és előkerült  további 24 szám az első  néhány évfolyamból.  Hazavittem, leporoltam, aztán most olvasgatom őket.  Hogy tudjam, mit hoz/visz a jövő.

Lordék Háza   

Alapvetés:                                                                                                                                                

MÜPA Bartók  termét hívták így szeptember 18-án. Nem vagyok nosztalgikus típus, ezért  nem szoktam a kamaszkori, annak idején koncerten elérhetetlen  kedvencek  azóta nálunk  is nyugger üzemmódban nyomott haknijaira elmenni. A hideg kirázott  a Puskás stadionban megrendezett Stargarden rokkantrocker fesztiválnak még az ötletétől is, de hát a biznyic az biznyic, és úgy látszik, kell még tömni a  lóvét a Gerendai  kis hazánkban elsőként  Michelin-csillagot kapott  éttermébe.(  Ma Góg demagóg.) Nem tudom, hogy sikerült ez a lehúzás, reménykedem, nem teremtődik belőle hagyomány.  Már a régi görögök is megmondták, kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba. (Pedig dehogynem , tapicskolni is lehet benne, de onnantól  mocsár.)          

 Koncert:

A  kivétel  erősíti a bevételt. A 10-14 ezer Ft-os jegyárak ellenére a terem szinte tele volt. A közönség soraiban a klasszikus  hangverseny látogatónak álcázott  őspörpülösök,   és a hetvenes évekbeli  megrekedésüket nyíltan vállaló elől kopasz-hátul hosszú séróval, farmer-póló kombóval merészen lázadók egyaránt jelen voltak. A hammond orgona királya, John Lord a Győri Filharmonikus Zenekarral  és vendégeivel , (Kasia Laska, Cry Free) egy csodálatos estével ajándékoztak meg bennünket. De komolyan, a Sarabande  nagyon oda volt téve, mintha hónapokig gyakoroltak volna együtt a művészek. A  többtételes művet udvariasan  hallgatta a közönség, lelkesen tapsolt is, amikor kellett,(egyszer akkor is, amikor nem kellett volna), de a fáradt, kissé meszes  koszorúerekkel  körülölelt szívek  akkor  dobbantak  igazán nagyot, amikor a Mester, feledve a zongoráját, a hammond orgonához  ugrott, és beletúrt a billentyűk közé.Waw!  És felcsendült a legendás Deep Purple együttes Pictures of home című slágere! Innentől indult be a buli igazán, a szimfonikusok is húzták-vonták felhevülten , Rácz Márton  karmester alatt majdnem leszakadt a dobogó, Scholz Attila a Cry Freeből pedig a fénykorában lévő Ian Gillan formáját( és hangját is szerencsére) hozta. Mielőtt szétrúgtuk volna a nézőteret, a szép Kasia gyönyörű hangja lecsendesítette a kedélyeket, aztán a Perfect Strangers dübörgött, megint egy kis Kasia, könnyeztük a Soldier of Fortune-t, élveztük a Lazy-t. Aztán jött az est fénypontja, a már maga korában (1970)  gyorsan klasszikussá  érett Child in Time. A  megjelenésekor is inkább a komolyzenei művek szerkezetére hajazó alkotáson nem fogott az idő, sőt a szimfonikus zenekarral   turbózott rockband,(esetleg az értő kézzel  filharmonikusokba ojtott hard rock) igazán felejthetetlen élményt nyújtott.          Mondtam már, nem vagyok egy nosztalgiázós alkat, de ez ütött nagyon.

 Szellemíró 

Polanski  visszavág  Amerikának

Éli könyve után ennek a filmek is egy könyv a főszereplője. Na nem annyira fontos és jelentős, mint az Élié,  nincs  is még kész, de egy  gyenge sztori közepesen erős  megfilmesítésének  főszerepére mégiscsak alkalmas. 

A szellemíró, magyarul „néger” , mások neve alatt  névtelenül dolgozó író.  Mivel a néger szó nem píszí manapság, a „fekete bőrű” pedig ebben az esetben értelmetlen volna, így maradt az angol kifejezés (ghostwriter) tükörfordítása. A magyar szellemíró munkáját egyébként  négerezésnek  hívják. A film fehér „négere” a volt angol miniszterelnök   memoárjának megírására kap megbízást,  a messziről is jól látható, szép nagy honorárium reményében el is vállalja a melót.

Aki  valamennyire is ismeri a világhírű rendező munkásságát, és annak idején   a ’71-es Machbeth adaptációra csak tátotta a száját a csodálkozásról, hogy mennyire hűha,  vagy jól mulatott a  a Vámpírok bálján (1967) ( 40 évvel előzte meg a korát ezzel a paródiával, most lenne csak igazán aktuális, amikor mindent elöntene a filmvásznon  a vér, ha a sok vámpír hagyná lecsöpögni)  ,és borzongott a Rosemary gyermeke ( 1969 )  vetítésén, az tudja , hogy nem kispályás filmmacherrel  van dolgunk.  Szóval  szeretjük( királyi többes, továbbiakban k.t.) ezt a hányatott és időnként tragikus sorsú  rendezőt, aki túlélte a varsói gettót ,  („ kirendezte” magából a témát a Zongorista című filmjében)   várandós felesége  brutális lemészárlását  , ( ugye emlékszünk(k.t.) még a hírhedt Manson családra?), szeretjük(k.t.) ezt a nagy művészt, és éppen ezért a költővel együtt  mondjuk(k.t.): „ Érted haragszom, nem ellened! „   Mert a Szellemíró nem az életmű csúcsa. Még csak nem  is magaslat, félve mondom, ez bizony gödör. A történetre kár sok szót vesztegetni,( a szerkesztő utólagos kérésére mégis annyit: A volt angol miniszterelnök életrajzírója gyanús körülmények között  váratlanul meghal , a helyére lépő  író  saját szakállára nyomozásba kezd , és felfedez egy csúnya  ciás machinációt. Na, ettől aztán nem lesz jobb neki, sőt!) nyomja az obligát európai mantrát a gonosz  CIA-ről, az USA által irányított angol politikusokról ( á la Blair), és a szegény megkínzott terroristákról. Tehát a szokásos nyugati hipokrita értelmiségi szöveg, a könyökünkön jön ki.

Mintha csak bosszúállás motiválná Polanskit, hogy az Egyesült Államokba nem teheti be a lábát az 1978 óta, amikor is vád alá helyezték kiskorú megrontásáért,  majd az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezése után megszökött. Csak nem  fricska ez a film az érvényes elfogató parancs miatt személyesen át nem vehetett Oscar díjért ( A zongorista, 2003)? Amerika nehezen felejt, pedig az áldozat már régen megbocsátott. (Az  is megérne egy misét, hogy  a tavalyi svájci letartóztatásakor kampány indítottak neves médiaszemélyiségek ,  hogy micsoda dolog egy ilyen nagy művészt letartóztatni,  irgum-burgum! Pedig hát a jog egyformán vonatkozik mindenkire, ez alól a mégoly kiváló művészi teljesítény sem ad felmentést. Én azóta is várom a szintén Oscar díjas rendező kolléga, Szabó István bocsánatkérését az érintettektől és tisztelőitől a 2005-kiderült besúgói tevékenysége miatt.  Ehelyett  a  hazai kulturális élet színe –virága , elfeledkezve máskor oly fejlett erkölcsi érzékenységéről ,kikérte magának,hogy egy ilyen jelentős művészt ilyen váddal illessenek, még ha meg is történt. Erről ennyit, zárójel bezár). Térjünk(k.t.) vissza a filmünkhöz! Egy politikai krimi sztoriját pofátlanság lenne elmesélni, ha mégoly közhelyes is. A történetvezetésen látszik, hogy profi rakta össze, minden akkor „szól” amikor kell, és a végére is marad azért egy csavarintás. A szereplőkre nem lehet panasz, elvégzik rendesen a munkát, mint jó iparosok. A filmet fényképezhették volna fekete-fehérben is, annyira száműzte az operatőr a színeket. Mindig esik,  mintha  Angliában lennénk, pedig  nagyrészt Amerikában folyik a cselekmény.  Az Egyesült Államok minden bizonnyal ki fogja heverni Polanski bosszúját, mi meg ezt a filmjét.  Ha akarod,  nézd meg, én utólag sajnáltam rá a pénzt.

rendező: Roman Polanski
író: Robert Harris
forgatókönyvíró: Robert Harris, Roman Polanski
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Pawel Edelman
jelmeztervező: Dinah Collin
producer: Robert Benmussa, Alain Sarde
látványtervező: Albrecht Konrad
vágó: Hervé de Luze

szereplő(k):
Ewan McGregor ("szellemíró")
Pierce Brosnan (Adam Lang)
Kim Cattrall (Amelia Bly)
Jon Bernthal (Rick Ricardelli)
James Belushi (John Maddox)
Olivia Williams (Ruth Lang)
Timothy Hutton (Sidney Kroll)
Tom Wilkinson (Paul Emmett)

ÉlI Könyve

Vörösmarty tér, hömpölygő tömeg a standok között, dedikálásra várók türelmes serege, él és virul a Gutenberg-galaxis, bár annyiszor temették már.                                                   A Mester, E. P., a magyar posztmodern atyja, talán következő irodalmi Nobel-díjasunk, kékharisnyák álma, nagydoktorik tárgya, akinek a művelt Nyugat is a lába előtt hever, bölcs tekintetével időnként végigsimítva a keze nyomára vágyók hosszú során, sorsába belenyugodva, komótosan dedikál. Az asztalkán tábla, a szerző nevével (feleslegesen, hiszen ki ne ismerné fel ezt a nemes arcélt, ezt a szépen őszülő hajkoronát).Ötvenes férfiember furakodik a tömegben párjával, rápillant a táblácskára, és imígyen sóhajt fel:                     

- Ennek is milyen jó focista volt az öccse valamikor!

Szombaton elhatároztam, hogy  megnézem a " Belváros új főutcáját". Régebben laktam is  erre, kíváncsi voltam a változásokra, hogy a mára már kicsit visszavett, de  késő-tinédzser kori és korai fideszes nyomulása idején Arrogán Antalnak hívott polgármester regnálása mi szépet-jót hozott a belvárosiaknak. Azért is igyekeztem, hogy még azelőtt lássam a megújult Egyetem teret és környékét, mielőtt ezek a feketébe öltözött új csizmás kandúrok ( bocs, inkább bakancsosok) szétmenetelik a díszburkolatot, vagy összeforradalmazzák, mint 2006-ban a TV székházat és környékét. Az Irányi és a Váci utca sarkán buzgón fényképezett egy angolgyanús idősebb férfi, és magyarázott közben a feleségének. Lelkesedésük és figyelmük az ott parkoló trabant  limusine gépjárműnek szólt, ámultak-bámultak, soha nem láttak még  ilyent ." A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson."- tudjuk ezt a használati utasításból, az irodalomkedvelők még Esterházy Péter Kis magyar pornográfia című opuszában is olvashatták annak idején. Ott zöldellett a mi Kádár-kori álmunk, vágyaink netovábbja, a legvidámabb barakk pszeudo-szabadságának papírmaséból préselt ikonja, trabant, trabi, trabika, amibe a világ boldogabbik felén nem adatott meg senkinek beleülnie. Ott zöldellett otrombán a mi megaláztatásunk, az "eszed nem eszed nem kapsz mást", az autók karikatúrája, aminek még az ütemből is csak kettő jutott. Viszlát trabant, nem hiányzol. Talán valami  múzeumban szorítanak majd neked egy kis helyet.

Szeretem a könyveket. Általában is, konkrétan is. Még ilyen könyveket is képes vagyok lapozgatni és megőrizni, mint pl. "A vízkárelhárító szakmunkás nyúlgátépítési kézikönyve", és sorolhatnám. Az extrém  mértékű leárazások mellett pedig egyszerűen nem tudok elmenni. Ó, azok a Moszkva téren álló kisteherautó platójáról árult 100-200 Ft-os, koszos, kopott könyvek! Ha kitartóan turkálsz, és mélyre ásol, kincset találsz. Ez már a kultúr- biznisz legalja, de a tucatnyi értékesítési láncon keresztül leszivárgott " iszapban" mindig akad néhány aranyszemcse, talán még aranyrög is. ( Hallottam már ilyenről, de nekem még csak szemcsék jutottak  eddig. )                                              A Nyugati téri  alujáró dzsungelében is van egy üzlet, vevőcsalogatónak pedig " minden könyv 100 Ft"-os polc, ami mellett nem tudtam megállás nélkül elmenni. Már az is tiszteletreméltó erőfeszítés, hogy ebben a környezetben valaki antikvár jellegű üzletet nyit, legyünk hálásak a vállalkozónak. Turkálva ( szó szerint) a kínálatban fiatal, megnyerő és csinos hölgy csatlakozott , hozzáértően  válogatva a könyvek, folyóiratok között. Szép is , okos is, milyen szerencsés párosítás, gondoltam. Félre minden előítélettel , miszerint ez a két tulajdonság ritkán jár együtt! Gyorsan meg is győztem magam erről, aztán jött a csalódás. Végre megtalálta a 3 Tiffany romantikus regényfüzetet, ami még valószínűleg hiányzott a sorozatból és a könnytárából, és sugárzó arccal sietett a pénztárhoz.                                                                                                                             De nem adtam fel az előítéletekkel   vívott harcot, és hamarosan bizonyíthattam is nyitottságomat. Egy tőrőlmetszett újnyilas  lépett az üzletbe,  fekete izomtrikó, hogy a friss tetkók jól mutassanak, az obligát bakancs,( hogy nem rohad le a lába ebben a hőségben!) de a fejbőr bezzeg szellőzik rendesen.   Mit keres egy ilyen egy antikváriumban, gondolná az előítéletekkel fertőzött ember?  De nem én! A marcona külső érző szívet takar,  ha van  gyereke, esténként biztosan Lázár Ervin meséket olvas  neki, a barátaival pedig  Radnóti  versek szavalásával  törik meg  a  két jiddis népdal meghallgatása közötti  csöndet. Míg így ábrándoztam , jött a hideg zuhany. Egy kis konspirációs jellegű sustorgás a pénztárossal , aztán a pult alól előkerült egy új, kövér, harsány horogkereszttel „ékesített” Mein Kampf,  azt hóna alá csapva, férfias léptekkel távozott.                                                                                                                                                                              Azért én is találtam egy valaha kávéval leöntött  Jorge Amado  kötetet, megvettem  latin-amerikai irodalom mániás lányomnak. Szép is , okos is, tényleg csúnya   dolog az előítélet.