F.Tóth Benedek Éjnek hajnala Galaktika magazin 2012. január
Ebben a szekularizált, posztkommunista/pszeudokapitalista társadalmi közegben , az "ezer éves keresztény Magyarország" fajtájú lózungokkal nyakon öntött , valóvilágdzsánkis kukkoldában van még szerző , aki veszi a bátorságot, ráadásul a sci-fi zsánerben, hogy bibliai alapokon nyugvó történettel rukkoljon elő. Riszpekt! A figyelmes olvasó több párhuzamot is felfedezhet a Szentírás történeteivel. A főhős, Adam Verde ezredes feleségét talán nem véletlenül hívják Evának. Elsőszülött gyermekük sem csak úgy kapta a szerzőtől az Abel nevet , a "pentadráma" további szereplőit pedig Luciusnak és Cainak hívják. A Földre visszatérő űrhajóban játszódó parabolában Adam azt a parancsot kapja, hogy pusztítsa el 2 hónapos fiát, Abelt. Itt a történet szimbolikája összecsúszik a Ábrahám és Izsák (hi)sztorijával, de míg Ábrahámnál ez a hit próbája volt, a novellában Lucius/Lucifer parancsnok komolyan gondolja a csecsemőgyilkosságot. Itt Heródes király újszövetségi gyermekmészárlása óhatatlanul eszünkbe jut. F.Tóth nyitva hagyja a történetet, nem tudjuk meg, hogy az apa végrehajtja-e a parancsot, vagy a piszkos munkát a Cain nevezetű tisztiszolga végzi majd el. A novella számomra legfontosabb mondata Lucius parancsnok szájából jön ki. " A fiú nem juthat el a Földre," Egy pillanatra megnyílni látszik a láthatatlan szellemvilág, mintha a Sátán és a gonosz angyalok jó 2000 évvel ezelőtti tanácskozásáról hallatszana ki: A Fiú nem juthat el a Földre! De a Fiú mégiscsak ideért, senki sem akadályozhatta meg , hogy Betlehemben emberként is megszülessen. És elkezdődött az emberiségnek az éjnek hajnala.
