Vörösmarty tér, hömpölygő tömeg a standok között, dedikálásra várók türelmes serege, él és virul a Gutenberg-galaxis, bár annyiszor temették már. A Mester, E. P., a magyar posztmodern atyja, talán következő irodalmi Nobel-díjasunk, kékharisnyák álma, nagydoktorik tárgya, akinek a művelt Nyugat is a lába előtt hever, bölcs tekintetével időnként végigsimítva a keze nyomára vágyók hosszú során, sorsába belenyugodva, komótosan dedikál. Az asztalkán tábla, a szerző nevével (feleslegesen, hiszen ki ne ismerné fel ezt a nemes arcélt, ezt a szépen őszülő hajkoronát).Ötvenes férfiember furakodik a tömegben párjával, rápillant a táblácskára, és imígyen sóhajt fel:
- Ennek is milyen jó focista volt az öccse valamikor!
