HTML

Emide Buda

A világ és én. A világ és te. A világ és mi. Stb.

Friss topikok

  • Zanphagras: Alekosz uralkodásának első évében....... :D (2011.05.13. 16:29) A költészet hatalma, 2011.
  • SFblog: Óvjuk az értékeket :) (2010.11.15. 09:42) Ki korán kel, Galaktikát lel
  • Emide Buda: @Tropescu: Tropi bácsi, jöjjön nyugodtan.Kiváló formatervezett járókeretek kölcsönözhetők. És az ... (2010.09.22. 11:45) Lordék Háza
  • Emide Buda: @Galaktika01: Az úttörő ahol tud, segít.( A kiscserkész is!) (2010.08.13. 15:00) Film, Éli könyve
  • Tropescu: Kedves Emide! Ajánlok figyelmedbe egy most iduló új blogot. A címe: instantkonyvmoly.blog.hu (2010.07.21. 22:03) Trabant

Linkblog

Polimetastazis

2011.02.01. 12:29 Emide Buda

Polimetastazis

Krisztus előtt 400 körül Arisztophanész által papíruszra vetett  Madarak című darabban szerepel egy ősi történet az emlékezet kialakulásáról. Az amerikai performer-művész-zenész Laurie Anderson új lemezén feldolgozza és elkántálja a saját értelmezését. https://www.youtube.com/watch?v=VGYDnY8U-q0&feature=player_embedded             Egy Anderson rajongó irodalmi szerkesztő a blogjában méltatja a múvet és közéteszi a szövegről a maga verzióját.


Egy ősi színdarabban, aminek a címe Madarak, elhangzik egy történet,
Egy mese az idők kezdetéről,
Abból az időből, amikor még nem létezett föld.
Csak levegő és madarak mindenütt.

A gond az volt, hogy nem tudtak hol leszállni,
Mivel még nem létezett föld.
Tehát csak köröztek körbe-körbe,
Mert ez még a világ kezdete előtt történt.

És a zaj fülsiketítő volt. Énekes madarak mindenütt.
Milliárdnyi, milliárdnyi és milliárdnyi madár.

Az egyik madár, egy pacsirta, elvesztette az apját.
Ez még nagyobb gondot okozott, hiszen mit kezdhettek a testtel?
Nem temethették el, mert még nem létezett föld.

Végül a pacsirta megtalálta a megoldást.
Úgy döntött, a saját fejébe temeti el az apját.
Így született meg az emlékezet,
Mert addig senki nem emlékezett semmire.
Mind csak körbe-körbe röpködtek,
Folytonos, hatalmas körökben.

A kommentelő meg jól megkommentelte. Na, így született ez a vers.                        Közben eltelt  cirka 2400 év.

  

A madarak emlékezete

Egy régi darabból a sztori
Még semmi nincs, csak a madarak,
Éppen csak kezdődik a History ,
Nem Van a föld se az ég alatt.

Ha nincsen Föld, nincs hol leszállni,
Repül körbe-körbe sok madár,
Formálódik már a Valami,
Az éhes űr az Időre vár.

Fütyül, károg, kurrog, csivitel,
Ha lenne már fül, hát széthasad ,
Mind a maga módján énekel,
Milliárd állat az ég alatt.
--- -
Elhullott egy pacsirta apja,
Temetni kéne, de nincs mibe,
Ha volt már, kihúnyt fényes Napja ,
Búsult a pacsirta-csibe.

Vinné az öreget a Nemlét,
De nem engedte el a fia,
Így ő lett a legelső Emlék,
És véget ért az Amnézia.

Ha akarod, kezdd el visszagombolyítani. Ki tudja, hová és meddig jutsz el?      

Szólj hozzá!

Címkék: zene vers irodalom metastazis

A bejegyzés trackback címe:

https://korrektorinfo.blog.hu/api/trackback/id/tr432630379

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása