Polimetastazis
Krisztus előtt 400 körül Arisztophanész által papíruszra vetett Madarak című darabban szerepel egy ősi történet az emlékezet kialakulásáról. Az amerikai performer-művész-zenész Laurie Anderson új lemezén feldolgozza és elkántálja a saját értelmezését. https://www.youtube.com/watch?v=VGYDnY8U-q0&feature=player_embedded Egy Anderson rajongó irodalmi szerkesztő a blogjában méltatja a múvet és közéteszi a szövegről a maga verzióját.
Egy ősi színdarabban, aminek a címe Madarak, elhangzik egy történet,
Egy mese az idők kezdetéről,
Abból az időből, amikor még nem létezett föld.
Csak levegő és madarak mindenütt.A gond az volt, hogy nem tudtak hol leszállni,
Mivel még nem létezett föld.
Tehát csak köröztek körbe-körbe,
Mert ez még a világ kezdete előtt történt.És a zaj fülsiketítő volt. Énekes madarak mindenütt.
Milliárdnyi, milliárdnyi és milliárdnyi madár.Az egyik madár, egy pacsirta, elvesztette az apját.
Ez még nagyobb gondot okozott, hiszen mit kezdhettek a testtel?
Nem temethették el, mert még nem létezett föld.Végül a pacsirta megtalálta a megoldást.
Úgy döntött, a saját fejébe temeti el az apját.
Így született meg az emlékezet,
Mert addig senki nem emlékezett semmire.
Mind csak körbe-körbe röpködtek,
Folytonos, hatalmas körökben.
A kommentelő meg jól megkommentelte. Na, így született ez a vers. Közben eltelt cirka 2400 év.
A madarak emlékezete
Egy régi darabból a sztori
Még semmi nincs, csak a madarak,
Éppen csak kezdődik a History ,
Nem Van a föld se az ég alatt.
Ha nincsen Föld, nincs hol leszállni,
Repül körbe-körbe sok madár,
Formálódik már a Valami,
Az éhes űr az Időre vár.
Fütyül, károg, kurrog, csivitel,
Ha lenne már fül, hát széthasad ,
Mind a maga módján énekel,
Milliárd állat az ég alatt.
--- -
Elhullott egy pacsirta apja,
Temetni kéne, de nincs mibe,
Ha volt már, kihúnyt fényes Napja ,
Búsult a pacsirta-csibe.
Vinné az öreget a Nemlét,
De nem engedte el a fia,
Így ő lett a legelső Emlék,
És véget ért az Amnézia.
Ha akarod, kezdd el visszagombolyítani. Ki tudja, hová és meddig jutsz el?